A halál mint esély? Egy csillagról a csillagok segítségével

A következő írásom vizsgamunkának készült annak idején, amikor Kalo Jenő Asztrológiai Iskolájában tanultam. Domján Edit képletének elemzését választottam.


 

A halál mint esély? – Egy csillagról a csillagok segítségével

– Domján Edit –

Bár sokan szerették volna megfejteni Domján Edit halálának titkát, én egy kineziológus szemén keresztül szeretném vizsgálni életének mozgatórugóit, személyisége árnyoldalait, az életbe vetett hitét és lehetőségeit egy boldogabb életre.

Az elemzés során számos szempontot vettem figyelembe. A gyermekkort és a szülőket, mint a személyiség alappilléreit. A személyiség fejlődésének lehetőségeit a párkapcsolatban és a hivatásban. Majd környezetének segítő illetve gátló hatásait.

A radix felállításához és pontosításához a következő életeseményeket vettem figyelembe:

  1. 1932 december 25, 09:33 Budapest – születés

  2. 1949 május – felvételi a Színművészeti Főiskolára

  3. 1954 augusztus – házasság Kaló Flóriánnal

  4. 1961 szeptember – Budapestre szerződik

  5. 1965 június – Jászai díj

  6. 1969 június – Válás

  7. 1972 január – Szécsi Pál szerelem

  8. 1972 december 26 – halál

Gyermekkor/Szülők

A felnőtt személy környezetéhez való viszonya a szülők-gyermek kapcsolatra vezethető vissza. Feltehetően Domján Edit ambivalens volt szüleivel szemben – kereste a család rendszerében a maga helyét, azt a szerepet melynek betöltésével elnyerheti a védelmet és gondoskodást.

Talán úgy érezte, hogy szülei a maguk elvárásaival szó szerint vagy képletesen betolakodnak az életébe. Lehetséges, hogy szülei rendszertelenül gondozták őt, vagy érzelmileg zavartak, alkoholisták voltak, illetve boldogtalan házasságban éltek, és ezért nem lehettek Edit számára a szeretet és a megnyugvás megbízható forrásai. Ennek eredményeként valószínűleg nem érezte biztonságban magát a testében. Valamilyen oknál fogva úgy érezte, nem tud semmi olyasmit tenni, amire a család vágyna. Szülei valószínűleg ridegek és kiszámíthatatlanok voltak, így visszavonult a család életében való tevékeny részvételtől és olyasmit keresett amit „letehetett az asztalra”.

Találni akart valamit, amit elég jól tud csinálni ahhoz, hogy egyenrangúnak érezhesse magát másokkal. A túlságosan magas szülői elvárások miatt hallgatólagos alkut köt szüleivel, amit későbbi kapcsolataiba is továbbvisz: „Ne kérjetek túl sokat tőlem és akkor én sem kérek túl sokat tőletek.” Más gyerekeknél jobban igényli, hogy ne csak a teljesítménye miatt fogadják el, hanem önmagáért is.

Valószínűleg sokat volt egyedül, csendes gyermek volt, nem nagyon szeretett másokkal játszani, inkább mással kötötte le gondolatait: könyvekkel és más intellektuális tevékenységekkel.

Szülei iránti bizalmatlanságát azzal próbálja oldani, hogy a gondolatain kívül semmivel sem azonosul – úgy érzi, hogy a gondolatai jók (azaz helyesek és ezért velük biztonságosan lehet azonosulni), míg a külső valóság rossz (és ezért éberen figyelni kell, hogy az első jelre azonnal vissza lehessen szorítani). Talán ezért is mondható el, hogy a sporttevékenységek meglehetősen távol állnak tőle.

Úgy érzi, hogy mindent és mindenkit biztonságos távolságban kell tartania magától, nehogy valamilyen külső erő lehengerelje őt. Ezért szigorú rendszerbe szervezi önmagát és a világot: két alapvető területre, belső és külső világ, szubjektum és objektum, biztonságos és veszélyes, stb. Hajlandó még a vágyairól is lemondani, ha ezáltal megakadályozhatja, hogy mások túl közel kerüljenek hozzá.

Képtelen elkötelezni magát, emiatt nehezen alakít ki kapcsolatokat. Ezért aztán a függetlenség keresésével próbálja elérni a biztonságot és azt az érzést, hogy ő irányítja az életét. A sors olyan kapcsolatokat hoz, ahol nem jöhet szóba az elkötelezettség, így könnyen magára magad.

Emiatt nem csupán a szülei, hanem a világ iránt is ambivalens érzelmeket kezdett táplálni.

Hivatás

Gyermekkorból eredő teljesítmény-, tudásorientáltságának és tehetségének köszönhetően már 17 évesen jelentkezett a Színművészeti Főiskolára.

Szellemileg éber, kíváncsi, kutató intellektusa van: semmi sem kerülheti el a figyelmét. Körültekintő és előrelátó, jól következtet. Tud koncentrálni, és ha valami megragadja a figyelmét, abban képes elmerülni.

A tudás izgalomba hozza – ami érdekli, azt mesterfokon sajátítja el. Újító szellemű és találékony, ezért roppant értékes, eredeti a munkájában. Rendkívül független, egyéni és hóbortos. Gondolatban mindent kidolgoz: modellt készít, előkészül, gyakorol, összegyűjti az erőforrásokat.

Intellektuellé válik, egyre szenvtelenebb lesz, a valóság helyett mind többet foglalkozik látomásaival és interpretációival. Számos okból fordítja figyelmét a külvilág felé, legfontosabb, hogy mindaz, amiről gondolkozik, észlelésén keresztül jut el hozzá. Ennek pontosságában soha nem lehet egészen biztos, nincs bizonyossága arról, ami rajta kívül esik. Csak egyvalamit ismerhet teljes bizonyossággal: a saját gondolatait.

Problémája jelentős része abból ered, hogy feltétlenül tudni akarja, mennyire észleli valósághűen a világot, mert csak így tud tevékenyen létezni benne – és kellő magabiztossággal tenni is valamit. Bár színészi pályát választ, akár vonzódhatna olyan összetett és részletes gondolati rendszerekkel foglalkozó pályákhoz, mint a csillagászat, filozófia, ezoterika vagy hagyományos tudományok.

Énje védelmében illetve megerősítése érdekében képzelete belső világa felé fordul. Úgy érzi, hogy meg kell találnia magában valami alapvető dolgot, mielőtt elkezdhetne igazából élni. Hiányzik belőle a cselekvéshez szükséges magabiztosság, az önazonosság erős és stabil érzése. Problémája az emberi kapcsolatok létesítésével és a gyakorlati valóságban való megkapaszkodással van.

Érdekli őt mindaz, ami személyes és ami a lelken belül zajlik, mindamellett hogy hidegfejű és az élményektől három lépés távolságot tart, e különbségek ellenére kiemelkedő művészi és intellektuális teljesítményekre egyaránt képes. Egységet alkot benne az intuíció és a tudás, az érzékenység és az éleselméjűség, az esztétikai érzék és az intellektuális adottságok.

Gyakran nagyobb mértékben használja a képzeletét, mint elméje rendszerező és elemző részét. Olyan dolgokban is nagyra tudja értékelni a szépséget, amiben mások nem. Számára a szépség az igazság egyik jele, mivel az a rend, amit a szépség testesít meg, a gondolat objektív helyességét támasztja alá. Saját szépségének fontossága is azért volt számár alapvető hogy egy nagyobb rend részének érezhesse magát. A szépség elmúlása számára az egység és a rend hiányát szimbolizálja.

Kényesen finom érzelmi élete van, ezért igen változékony lehet a hangulata ezért túl érzékeny a kritikára – különösen akkor, ha az munkája, vagy gondolatai értékére vonatkozik, hiszen ez közvetlenül érinti az önbecsülését.

Igen kreatív és gazdag képzeletű, nagy részletességgel láthatja meg gondolatban az alternatív valóságokat, ám ugyanakkor el is tévedhet elméje tágas térségein. Hajlamos a fantáziálásra, ami nem annyira romantikus, mint inkább szürreális és fantasztikus témájú.

Rendkívül gyakorlatiatlanná válhat – ideje java részét olvasással, szellemi játékokkal tölti. Gyakran vonzódik a sötét, tiltott témákhoz éppúgy, mint az önkifejezés mások által nyugtalanítónak vagy kellemetlennek talált formáihoz. Hátborzongató és félelmetes témák is lenyűgözhetik.

Nem véletlen, hogy Alfred Hitchcock, Stephen King, Woody Allen vagy Isaac Asimov hozzá hasonló személyiségűek. A különbség életük megélésében annyi, hogy ezek a művészek abszurd látásmódjukat, félelmetes vízióikat a saját maguk által alkotott műveikben kiélhették. A színész keretek közé szorított, irányított és mások által megírt sémákat él át, míg az alkotó önmagát adja művein keresztül, így feloldja a lelkében szunnyadó félelmeket és a gondolataiban rejtőzködő démonokat. Kreativitásuk az abszurditásban és a borzalmak szépségében van.

Sajnos Domján Edit nem azonosulhatott a benne élő extrémitás szépségével, mivel szerepeiben az idealisztikus, romantikus szépséget testesíti meg. Mivel a közönség szeretetét, csodálatát az érzéki és gyönyörű nő életre keltésével vívta ki, ez belekényszerítette őt egy számára idegennek tűnő szerepbe, ahelyett hogy megmutatta volna a valódi énjét. A szük szakterületen elért tökéletes tudás legalább egy időre megadja neki a kompetencia érzését, csakhogy kezdi elkerülni azokat a tevékenységeket, amelyek valóban segíthetnének magabiztossága fejlesztésében.

Míg a szinpadon ő volt az istennő, a színfalak mögött semminek érezte magát. Bár Domján Edit halála azt bizonyítja, képtelen volt feloldani ezt az ellentétet, mégis számos választási lehetősége lett volna. Ha elég bátor lett volna megmutatni önmagát olyan szerepekben amelyek őt visszataszítónak, csúnyának, ellentmondásosnak, bizarrnak, gunyorosnak, félelmetesnek, ridegnek, öntörvényűnek mutatják, áthidalhatta volna az elvárásoknak való megfelelés és az önmaga megmutatása közötti szakadékot. Sajnos túlságosan félt attól, hogy ez esetben a közönség elutasította volna őt.

Mindig is nyugtalanította a lehetőség, hogy munkáját elutasítják vagy érvénytelennek bélyegzik. Karrierista lévén úgy érezte, nem vállalhatja be ezt a kockázatot. Egy másik megoldás az lehetett volna, ha Hichcockhoz, Woody Allenhez vagy Stephen Kinghez hasonlóan kiírja magából személyisége sötét oldalát és színpadra vagy filmre viszi azt.

A hit

Nehezen tudja elfogadni a jóindulatú világegyetem gondolatát, a jóindulatú Istenről nem is beszélve. A gonosz problémája igen komoly buktató: számára annyira szembetűnőek a világ borzalmai és bizonytalanságai, hogy úgy gondolja: az az Isten, aki engedi egy ilyen világ létezését, az csakis szadista Isten lehet, gonosz Isten – olyan Isten, akivel nem vállalnak közösséget.

Párkapcsolat/Külvilág

Magánélete, reményei, csalódásai és különösen az érzelmei magánüggyé válnak, és önmagának ezt a részét nem szívesen osztja meg másokkal. Inkább az érdeklődésére számot tartó témákról szeret beszélni, és örül, ha intelligens beszélgetésekben mélyebb „igazságokhoz” jut el.

Rendkívül nehezére esik hinni a bizalomban, a reményben, a szeretetben, a kedvességben és a barátságban, mivel annyira fél attól, hogy kötődjön valakihez. A kötődés ezen a szinten túlságosan fenyegetőnek tűnik, ezért az összes emberi kapcsolatra – sőt az emberi lét értékére – vonatkozó nihilista és cinikus nézetekkel kell igazolnia elszigetelődését.

Olyan erős az a szükséglete, hogy elutasítsa mindazt, amiben mások hisznek, hogy örömét leli az élet pozitívumainak leszólásában, megpróbálja bebizonyítani az emberi kapcsolatok lehetetlenségét és az emberi természet alapvető romlottságát.

Nem tudja elképzelni, hogy miért érdeklődne valaki pont az ő személye iránt, és attól fél, hogy a másik vár tőle valamit, amit ő nem tud megadni. Az érzelmi kötődés emellett nehezen kontrollálható erős érzelmeket ébreszt benne: a szenvedélyek túl könnyen árasztják el az elméjét. Mivel azonban erős szexuális késztetései vannak, a kapcsolatokat nem kerülheti el teljesen, bármennyire is szeretné.

Lelki labilitása teljesen nyilvánvaló és félreérthetetlen volt. A környezetében lévő emberek a széthullását látva megrémültek és sajnálatot éreztek, de mivel Edit agresszívan védelmezte elszigeteltségét, a segítő beavatkozás lehetetlen volt. Barátai még a leghalványabb utalást sem tehették arra, hogy Edit segítségre szorul, mert Editet félelme a kiszolgáltatottságtól és tehetetlenségtől még patologikusabb állapotba süllyesztette volna. Ügyes érveléssel tudott elhárítani minden pozitív kezdeményezést, elutasítva ezzel azt az eshetőséget, hogy sötét és káros világnézete esetleg téves.

Nem voltak elvárásai sem önmagával, sem másokkal szemben, és olyan valóságba húzódott vissza, amelynek a jelene sivár, a jövője pedig kilátástalan. Valószínűleg már korán megtanulta, hogy ne akarjon gondoskodást és érzelmi kapcsolatot az anyjával és hogy miként szakítson fájdalmas szükségleteivel és vágyakozásaival, azáltal, hogy visszahúzódik az elméjébe. Egyfajta védekezéssé válik ez a későbbi sérülések és frusztrációk ellen.

Felnőttkorban válik igazán fontossá ez, és azt is megmagyarázza, miért húzódozik attól, hogy másokkal szorosabb érzelmi kapcsolatot alakítson ki. Nehéz így édesanyává válni. Már az is felborítaná belső biztonságát, ha túlságosan vágyna valami közönséges dologra, ezért úgy éli le élete java részét, hogy elkerüli azokat a dolgokat, amelyeket a leginkább akar, elfolytja vágyakozását, pótélvezetet lel érdeklődésében, hobbijában és kreativitásában.

Nem igazán anyagias, zsugori viszont az idejével, erőforrásaival és az energiáival – ezeket érdeklődési területeinek művelésére akarja fordítani, nem akarja, hogy bárki is túl sok idejét vagy figyelmét vonja el.

Barátságos és beszédes is tud lenni, de csak lassan veszi fel a kapcsolatot másokkal, és gyakran úgy érzi, hogy a társas élet teljesen kimeríti őt. Ilyenkor időre van szüksége saját terében, hogy feltöltődjön. Barátaival és bizalmasaival meghitt viszonyban van, de sokkal jellemzőbb, hogy érzelmileg száraz, és csak igen nehezen képes kifejezni mások iránti érzéseit.

Amikor talál valakit, akinek tiszteletben tartja az intelligenciáját és az érdeklődését, akkor mindig beszédes és barátságos, mivel élvezi, hogy olyasvalakivel osztja meg felismeréseit, akivel értékelni tudja azokat. Fontos számára, hogy társa szellemileg egyenrangú partner legyen, fontos hogy fel tudjon rá nézni.

Bármennyire is szereti azonban megosztani a tudását, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy saját magáról is szívesen árulna el bármit. Gondot okoz énérzése és szükségletei fenntartása, amikor szoros kapcsolatba kerül egy másik személlyel.

Hatalmas érzelmi tartalékokkal rendelkezik, azonban ezeket mélyen eltemeti és valójában azért tér ki számos kapcsolat elől, hogy ezek az érzések ne árasszák el őt. Képtelennek érzi magát saját szükségletei kezelésére – egy másik személy be nem ismert szükségletei már végképp nem hiányoznak neki. Minél erősebbnek és cselekvőképesebbnek szeretné érezni magát, annál nagyobb szüksége van arra, hogy a hatalomról és az irányításról fantáziáljon.

Mivel erős szexuális vágy él benne, ez összeütközésbe kerül elkerülő magatartásával. Ez elhamarkodott házasságra is késztetheti őt. Szeretné követni vonzalma tárgyát de társas kapcsolataiban mindig önbizalomhiánnyal küzd.

Késztetést érez arra, hogy minél mélyebben kapcsolódjon az emberekhez, bár ez gyakran szorongással jár, és ezért hajlamos arra, hogy egy pillanat alatt visszahúzódjon. Meglephet, sőt megdöbbenthet másokat azzal, hogy olykor váratlanul eltűnik, és hosszabb ideig nem is kerül elő.

Ha beleszeret valakibe, egészen szélsőségesen nyitottá válhat és összeolvadhat a másikkal. Ha viszont úgy érzi, nem értékelik vagy félreértik őt, akkor érzelmileg eltávolodhat. A másokkal való erőteljes kapcsolata az elszigetelődés hosszú szakaszaival váltakozhat.

A szexuális ösztön és az intellektus keveredése igen gazdag képzeletet eredményez. Alternatív valóságokat teremt – különféle magánvilágokat – , melyeket meg is mutat azoknak, akiket potenciális bizalmasainak tekint.

Az ideális társat keresi, az életre szóló párt, akit nem riaszt el a furcsasága. Az erős szexualitás adja a hajtóerőt ahhoz, hogy meg merje kockáztatni az érzelmi kapcsolatokat és egyben enyhülést is biztosít az állandó szellemi tevékenység közepette. A szexualitás lesz a világgal való kapcsolattartásának eszköze.

Az elvesztett szeretet iránti vágyakozás és az elutasítás érzése elszigetelődést és önpusztító viselkedést válthat ki belőle. Ha sokáig él így, gondolkodási folyamatai annyira téveszméssé és rémisztővé válhatnak, hogy már nemcsak a világtól, hanem a tulajdon gondolataitól is el kell választania magát. Szkizoiddá válhat: tudattalanul lehasítja magát nyughatatlan elméjéről, hogy tovább élhessen. A valóság pokoli, sötét, fájdalmas és reménytelen.

Ha tartósan erős stressz alá kerül, ha súlyos válságon esik át megfelelő támogatás vagy megküzdési stratégia nélkül akkor előfordulhat, hogy a sokk-ponton átlépve egészségtelen jegyeiket kezdik kifejezni. Ez elvezetheti őt ahhoz a félelmetes felismeréshez, hogy a munkái, amelyeken oly sokat dolgozott, és addig életmódja valójában egyre csökkenti annak az esélyét, hogy sikerül megtalálnia a keresett saját helyet a világban. Az is előfordulhat, hogy megszakítja összes emberi kapcsolatát, és lényegében hátat fordít a világnak, hogy még jobban elszigetelje magát a „betolakodóktól”, és a „logikus végkövetkeztetésig” követhessék gondolatmeneteit – amely végkövetkeztetés általában sötét és önpusztító jellegű.

Ahogy egyre jobban eltávolodik önmagától és egyre inkább tart attól, hogy mi vár rá az életben tipikus megoldásként önmaga kábításával próbál érzelmi enyhülést találni: például alkoholfogyasztás, nyugtatók, szexuális kalandok. Irigyli és ugyanakkor meg is veti a többi embert, a világtól való elszigetelődés vágyába bánat vegyül, amiért tényleg így kell élnie.

Szellemi konfliktusai következtében reménytelennek látja érzelmi életét, miközben érzelmi konfliktusai igencsak nehézzé teszi számára szellemi erőfeszítései huzamosabb fenntartását. Reményvesztetté és nihilistává válik, mindenben gátolja magát, elszigetelődik a többi embertől és tele van öngyűlölettel. Rendkívül sivár, minimális igényekre lecsupaszított életet él, mivel igyekszik minden szükségletétől elszakadni. Önmagával szembeni ellenségessége és elkeseredettsége olyan világnézetet eredményez, amely könyörtelenül tagad mindent és rendkívül félelmetes. Gyakori a teljes elszigetelődés, szenvedélybetegség és a krónikus depresszió. Az öngyilkosság nagyon is valós lehetőség.

Zárógondolatok

Ha megnézzük a kialakult összképet, láthatjuk, hogy Editben ellentétek küzdenek egymással: a gondolkozás a cselekvéssel, a világ csodálata a világtól való félelemmel, a másokkal való azonosulás mások elutasításával, a szeretet a gyűlölettel. A környezethez mint egészhez való vonzódás és a tőle való iszonyodás folyamata a szüleivel szembeni ambivalens érzelmeivel kezdődött.

De sajnos az történt, hogy olyan erős kényszerré vált önmaga védelmezése a környezet potenciális fenyegetéseivel szemben – vagyis mindennel szemben, amit ő ártalmasnak vagy veszélyesnek tartott, hogy a jót is kizárja életéből. Végül semmi sem marad a világban, amivel azonosulni tudna, semmi igaz vagy értékes, amiben még hihetne.

A végeredmény a teljes nihilizmus: nincs mihez kötődniük többé. Edit is pontosan azt idézi elő, amitől a legjobban fél: azt, hogy kiszolgáltatottá, haszontalanná és tehetetlenné válik. A dolog iróniája, hogy azért lett kiszolgáltatott és tehetetlen, mert elutasított minden kötődést. Azzal pedig, hogy egyre inkább csak a gondolati folyamataival törődött, nem biztonságot és erőt talált, hanem bizonytalanná és erőtlenné tette magát.

Tragikus végkifejlet. Ha van valami perverz és sötét, sőt akár démoni Editben, akkor az az, hogy saját maga védelme érdekében könyörtelenül elutasította a világot és a többi embert. Mi maradhat ezután? Csak a sötétség csodálata, a sötétséghez való rémisztő vonzódás.

Az ember 40 éves korától megkapja azt a lehetőséget a sorstól, hogy a bölcsesség útjára lépjen, lemondva a külső szépségekről, megtalálva a belső hit útját. Editnek ez jó tanulási feladat lett volna, mivel félelmei tudatosításával legyőzte volna a halálfélelmét és nem menekült volna tovább a külső nőiességébe. Amíg rá nem jön, hogy a valódi szépség belülről jön, addig a kapcsolataiban való diszharmónia az állandó.

Edit lelki identitását tekintve férfias volt és ezt ő soha nem akarta elfogadni és ez identitás zavart okozott. Az a világ amiben élt kevés lehetőséget adott férfias energiák megélésére. Neki mint Szaturnusznak lett volna a feladata megmutatni a többieknek, hogy a szépség múlandó, a Halál örök.

Talán az öngyilkosságával szerette volna szimbolikusan megtanítani ezt nekünk? Élete első és utolsó olyan szerepét játszotta el nekünk, ahol végre önmagát adhatta.

Terápia

Fontos a belső nyugalom kifejlesztése. Meg kell tanulnia észrevenni az élményeit kísérő folyamatos belső kommentárt. Egyszerűen csak befogadni egy pillanatnyi benyomást anélkül, hogy összekapcsolná meglévő ismereteivel. Kapcsolatot teremtenie testi érzékleteivel.

Használni a testét! A lelki egyensúly elérésével több testmozgásra van szüksége. Próbálkozzon futással, jógával, tánccal, harcművészetekkel, súlyzózással vagy akár a sétálással.

Kapcsolatkeresés másokkal. Keressen stabil figurát, akire számítani lehet, ha bajban van. Fontos a beszéd. Mondja el szükségleteit másoknak.

Derítse fel élete néhány olyan területét, melytől eddig távol tartotta magát. Gondolkozzon el azon, mely területek gyengítik a leginkább az önbizalmát. Ha testileg gyenge, akkor mozogjon többet, ha szorong az emberekkel való találkozástól, akkor keresse a kapcsolatokat.

Merjen fájdalmat érezni. Egy alkalmas és biztonságos helyen adja át magát érzéseinek. Még jobb, ha egy barát, terapeuta jelenlétében teszi ezt.

Engedje be a világot! Ezáltal nem magát fogja elveszíteni, hanem a világot fogja megnyerni. Ha így tesz, megszerezheti a magabiztosságot és jó közérzetet melyet keresett.

Ne ragadjon le a felismeréseken való töprengésen, hanem térjen vissza a földre. Az itt és most számít!

Egyéb pszichoterápiás gyakorlatok.

Írta: Csiki-Szász Tímea

Reklámok

Írd meg véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s