Mandala- Művészetterápia

Az alábbi írásom a művészetterápiára leadott vizsgamunkám a mandalákról. A mandala szó szanszkrit eredetű, a jelentése pedig kör. Évezredek óta jelen van, barlangrajzokon, buddhista, arab, kelta, inka művészetekben, a nyugati kultúrákban pedig főleg a templomépítészetben található meg, napjainkban pszichológusok is alkalmazzák.

---

A mandala általában szimmetrikus, koncentrikus színes kör, melynek mintáit spirituális és vallási hagyományok is használták a tudat, a test, és a lélek tágítására, gyógyítására. A keleti kultúrákban volt főleg nagy szerepe, célja pedig az élőlények energiarendszerének befolyásolása. Nyugtat és energetizál, az ismétlődő minták segítik az agy jobb és bal féltekéjének harmonizálását, regenerál, és ez által beindítja a szervezet öngyógyító képességét. Használják tanulásra és képességfejlesztésre is.

Ha magunk színezünk mandalát, a kiszínezéskor használt színek mutatják a rajzoló jelenlegi lelki állapotát, és azt is, hogy mire vágyik leginkább. A színek, amiket kedvelünk, segítenek például terápiákon, vagy pszichológiai vizsgálatokon megmutatni lelkiállapotunkat és nem csak felnőtteknél, hanem gyerekeknél is sikerrel alkalmazható.

A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét. A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér.

A mandala színeinek jelentése:

– Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
– Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
– Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
– Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
– Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
– Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
– Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
– Rózsaszín: érzékenység, a “belső” gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
– Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
– Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
– Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
– Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.

Itt egy online mandala készítő:

http://egyszervolt.hu/jatek/mandala.html

A mandalafestés a teljesség, a belső egyensúly, az EGÉSZ-ség és az erő felismerésén keresztül tud bennünket megnyugtatni, ellazítani, kreatív energiánkat mozgósítani, és gyógyítani. A csodálatos formák és színek, pedig segítenek kifejezni önmagunkat, és megélni érzéseinket. Szürke hétköznapjaink örömei, kudarcai, feszültségei festés közben láthatatlanul feloldódnak a formák és színek változatos világában, és energiával, alkotóerővel, jó kedvvel és tenni akarással töltenek fel, hogy gondolataink világosabbak, érzéseink tisztábbak, tetteink bölcsebbek, és mi magunk boldogabbak lehessünk.

A mandala színezésekor fontos az irány is. Mindig a középpontból kifelé haladva színezzünk. Mivel a rejtett belső világunkat így tudjuk feltárni vele.
A rajzolás, és a festés közben figyeljünk a bennünk felmerülő érzésekre, és gondolatokra, s írjuk fel magunknak, akár a rajzlap szélére is készíthetünk jegyzeteket. Ha nem írjuk fel őket, akkor könnyen elfelejthetjük, mert olyanok, mint az álmok. Minden apró kis részlet fontos lehet, hogy később összeálljon a teljes kép.

Amikor elkészültünk, próbáljuk meg most már egészként is átérezni a mandalánkat, és figyeljünk önmagukra, milyen érzések és gondolatok bukkannak fel bennünk. Nincs jó vagy rossz mandala, nincs szép vagy csúnya mandala: mindegyik az adott időpillanatban tükröződő személyiségünket, és a lelkünk mélyéből felhozott üzeneteket mutatja. Ezért ne törekedjünk a szépségre, hogy másokat elkápráztassunk a mandaláink szépségével. A szépség majd jön magától, mikor személyiségünk elindul a fejlődés útján. Az igazi kreativitás, és a szépség lelkünk mélyén terem, ha sikerül lemerülnünk, és felhoznunk őket, akkor mandaláink lelket melengetően érdekesek, és gyönyörűek lesznek.

A mandala nézése, és rajzolása a meditációnak egy formája, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Akár kész akár saját magunk által készített mandalát választunk, azt tudnunk kell, hogy elsősorban persze ránk van hatással, de a környezetünkre és az ott élőkre is. Ha nem egyedül élünk, nem árt alaposan átgondolni, utánajárni, akár szakértő tanácsát kikérni, hogy milyen mandalát, hova szeretnénk kitenni, mert egy rosszul megválasztott, vagy rossz helyre rakott kép, ellenkező hatást válthat ki, mint aminek eredetileg szántuk.

Minden emberi kultúrában találkozhatunk a mandalák sokféle megjelenési formájával, pl. egyes templomok vagy szent helyek alaprajza, misztériumjátékok szakrális tánca, varázsigék mormolása közben homokba rajzolt mágikus körök, különleges meditációs képek vagy a templom építészetben és kódex festészetben.

A buddhista tanítás kőből épült fellegvára. Jáva középső részének egyik legfontosabb városától, Jogjakartától 42 km-re északnyugatra fekszik. Borobudur i. sz. 800 körül épült a Szailendra dinasztia megbízásából. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek. Így sikerült megalkotniuk az egész déli félteke legnagyobb építményét.
Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az Ég és Föld szimbolikus összekapcsolásaként.

Az emberiség történelme a kultúrák fejlődése folyamán egyre több művész foglalkozott mandala motívumokkal. Európában leginkább a keresztény építőművészetben mutatkozik meg e formavilág hatása.

Ugyanígy e formát idézik a reneszánsz templomok kupolái.

Az építészetben előforduló mandalák példázzák az előbbiekkel egy időben, jellegzetes utcaszerkezettel épült olaszországi “csillagvárosok” is, pl. Palmanova.

Ázsia egész területén, de különösen Kínában már egész korán találkozhatunk mandalaszerkezetekkel.
A pagodák, templomok, temetkezőhelyek alaprajza pl. mindig kör alakú. A térségre jellemző metszetek, nyomatok, papírkivágások szintén bővelkednek kör motívumokban.
A Ji-kingben (Változások könyve) is mandala elemek jelennek meg.

Észak-Amerika őslakói, az indiánok azonban gyógyításra is használják ezt az ősi jelképet. A navahók pl. homokmandalák segítségével gyógyítanak sebeket és egyéb betegségeket úgy, hogy a gyógyító varázsló színes homokot szór a beteg testére vagy egy megszentelt földdarabra.

Az indiánok egész gondolkodása a kör motívumra épül. A bölcs Héhaka Szapa mondja:

“Amit csak a világerő véghezvisz, az mind körben játszódik le. Az ég kerek, és úgy hallottam, a Föld gömbölyű, mint egy labda, s ugyanígy a csillagok is. A szél, ha nagyon erős, örvényt képez, vagyis körben forog. A madarak kerek fészket építenek, mert ugyanaz a hitük, mint nekünk. A Nap és ugyanígy a Hold útja is kör alakú, míg fölkel és lenyugszik, ráadásul mindkettő kerek. Az évszakok is körforgásszerűen ismétlődnek. Az emberi élet is kört ír le gyermekkortól gyermekkorig, és így van mindennel, amit csak mozgat az erő.”

Akárhová megyünk, bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban. Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok. A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a pókháló. A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos kristály- és molekula szerkezetben.

A makrokozmoszban csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.

Modern életvitelünkkel mi már jócskán eltávolodtunk a természettől, mégis elfog bennünket olykor a vágy, hogy megint rátalálhassunk minden élőben a természet imígyen leírt alapszerkezetére, mert e struktúrában rejlik az az erő, mely minden élőt éltet, mely minket is eltölt, képes kiegyensúlyozottá és pozitív gondolkodásúvá tenni bennünket.

A világmindenségnek ez a végtelen és az emberi felfogóképességünket meghaladó nagysága, és a benne lejátszódó energetikai folyamatok külső megjelenési formáin túl megsejthetünk mélyebb, azaz szellemi összefüggéseket is.
Ősidők óta tudomása van az emberiségnek az analógiák világáról a makro- és mikrokozmosz, az anyag és az energia, a testi és szellemi-lelki folyamatok között. A finom anyagi életerő újra dinamikus kapcsolatban van az asztrális, mentális és spirituális szintekkel, ahogy az ezoterikus hagyományokban nevezik. Így hangzik az ó-egyiptomi hermetikus filozófia ősi szellemi törvénye:
„Amint fent, úgy lent.”

A mandala, a maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra. Tömörített formában megtalálhatjuk bennük az emberi létezéssel kapcsolatos tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.

Aki a boldogságot hajszolva csupán külsődleges javakra áhítozik és saját belső világát nem igyekszik a természet rendjéhez hangolni, az előbb-utóbb megbetegszik.
Ha betegnek, levertnek vagy szétszórtnak érezzük magunkat, annak mindig közös oka van: egy bizonyos ponton elkezdtünk túlságosan eltávolodni önnön középpontunktól, más szóval a saját természetünktől.

A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét. A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződését, és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza.

A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog. Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk “lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét.

A Mandalák világa hatékonyan segíti a racionális gondolkodáshoz szokott (arra nevelt) emberek világképének kiteljesedését, a holisztikus, analógiás gondolkodás elsajátítását. Az emberiség már nem képes a tudomány, a racionális gondolkodás, a vízszintes világkép segítségével megoldani azt a számtalan társadalmi és emberi problémát, amellyel ma szembesülnie kell. Szüksége van a függőleges világképre (Rüdiger Dahlke) is a teljesség, az élet emberibb, és tartalmasabb megéléséhez.
A teljességre törekvés természetes folyamat, amely egyediességhez vezet, Jung ezért nevezte el ezt a folyamatot individualizációnak. Így ébred rá az ember saját erejére és lehetőségeire, így alakulhat ki a személyiség és a mély én között harmonikus kapcsolat. Jung szerint a mandala lényege a személyiség központjának megtapasztalása, a középpont, ami mindennel összefüggésben van, és az abból kiáradó energia ellenállhatatlan kényszerben mutatkozik meg, hogy törekszünk azzá válni, amik vagyunk.

Az eltékozolt élet érzése mindannyiunkat fenyeget, ha nem teszünk igazi erőfeszítéseket a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására. Ma egyre több emberben jelenik meg az, az igény hogy megvalósíthassa magát, hogy tartalmasabb és boldogabb életet élhessen. A mandala egy kapu, egy átjáró, egy lehetőség, hogy tudatosabbá és szorosabbá tegyük a kapcsolatot lényünk forrásával.

A mandala néhány alapformájának a jelentése:

A kör középpont nélkül az ismeretlen nem-létezőt jelenti.

A kör közepén lévő pont szimbolizálja a létezőt, az időtlent a maga tökéletes állapotában. Az ősi bölcsesség egy ragyogó pontról beszél a holdvilág nélküli égbolton. Így lehetséges felfogni a középen lévő ragyogó fehér pontot, mint a szellemi-isteni tudatosság fénylő magját, a szent kör és az ős-sötétség közepében, erővel telve.

A kör középpontjából kiinduló spirális és sugár irányú vonalak azt jelentik, hogy a középen lévő tudatos mag isteni fénnyé alakul. A szellem lángja kiáramlik a sötétségbe és a teremtés mandala-kereke mozgásba lendül.

A vízszintes vonal (a kör átfogója) jelképezi az ősanyai lényeget a mindent átfogó végtelenségben, a körben.

A függőleges vonal (a kör átfogója) jelenti az isteni, mindent átható energiát.

Az egymásra merőleges két vonal azt jelenti, hogy a mindent átható szellem és az ősanyai lényeg megteremti a kozmikus keresztet vagy világkeresztet.

A svasztika a kereszt egy variációja és az állandó mozgásra utal – minden folyik. Ameddig a Teremtés folyamatban van, semmi sincs nyugalomban, minden energia.

Yin-yang szimbólum: minden létező polaritása, a pólusok kiegyenlítődése, a tai-chi. A yin a női princípium, tartalmaz valamennyi yangot és a yang, a férfi princípium magába zár némi yint. A yang és a yin, a világos és a sötét egymásba simul köralakú teljességben.

„Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.”

“A mű az alkotót, az alkotó személyiségének egy részét foglalja magába, de magába foglalja a világnak egy bizonyos részét is. Azt a részét, amely a személyiséget, a személyiség erejét, élményeit és hangulatait megérintette, vagy azt a részt, amelyet intellektusából kifejezni akar.”

Emberek ha megfestették a mandalájukat, utána nagyon sokat tudnak beszélni róla, nagyon sok mindent elmondanak ezzel önmagukról (analógiás gondolkodás), míg közvetlenül nem tárulkoznának ki. Elmondják azokat a problémájukat is, amit éveken keresztül hurcoltak már, s megnyugodnak, pillantok alatt felismerik problémájuk lényegét, amit éveken keresztül nem láttak soha ilyen tisztán, s ezzel elindulnak az érdemi megoldás felé. Nagyon sok olyan ember van, aki többnek érzi magát annál, mint amit a külvilág visszajelez számára, s nagyon szeretné megmutatni másoknak, hogy mennyi minden van még benne, hogy mennyivel gazdagabb ő, mint amit gondolnak róla. Itt megteheti, biztonságos környezetben sok mindent megmutathat önmagából. S nemcsak megmutathat hanem kísérletezhet is önmagával, kipróbálhat különböző szerepeket, tulajdonságokat, formákat és színeket.

Tanulnunk és fejleszteni kell önmagunkat, vagyis alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez, úgy, hogy az új világban ne az ellenségességet, hanem az új lehetőségeket lássuk, amiben megismerhetjük, s kiteljesíthetjük önmagunkat, testi és lelki egészségünk megőrzése mellett. E tervünkhöz nagy segítséget nyújthat a személyiségfejlesztő művészetterápia egyik eszköze a mandalákkal való foglalkozás.

Mandalák a pszichológiában

Az újkori kultúrákban C. G. Jung foglalkozott először mandalákkal és használta fel őket lelki káoszhelyzetek terápiájában, hiszen ilyenkor úgy lépnek a képek és a képeken alkalmazott színek fel, mint a lélek öngyógyító tendenciái. Különböző mandalákat használt, elsősorban labirintust mintázókat, szerinte így juthatunk közelebb az álmok jelentéséhez és ezek a formák tekinthetők gyógyító tényezőknek válsághelyzetekben. Ezen formák számos esetben megtalálhatók a természetben is. Az emberek is szívesen alkalmazták a középkor során templomok, katedrálisok belsejében. Ezzel segítették elő, hogy a vonalat követve eljussanak a saját belső középpontjukhoz és minél meditatívabb, áhítatosabb állapotba kerüljenek. Ilyen labirintus, pl. Chartres-i katedrális labirintusa. Minél beljebb halad az ember, annál jobban elmélyülhet, megismerheti magát, azt is, ami mások előtt rejtve van. C. G. Jung olyan eszközt fedezett fel bennük, amely gyógyítólag hathat önmagunkra és másokra.

Jung a legmélyebb énnel kapcsolta össze, a személyiség központjával, amely maradéktalanul tükrözi személyiségünket. Figyelmet szentelt a mandalák spontán megjelenésének az álmokban és a művészetekben. Véleménye szerint mandaláink a mély énünk dinamikáját tárják fel. Az általunk létrehozott mintában a sajátos és megismételhetetlen egyéniségünk jelenik meg. Úgy gondolta, hogy a keletkező motívumok az emberiség közös múltjából és az egyéni tapasztalat szimbólumaiból fakadnak. Ezért ha mandalát alkotunk, személyes szimbólumot készítünk. Ez megmutatja, hol vagyunk, és hol tartunk pillanatnyilag. Mivel a kollektív tudatalattihoz az álmokon keresztül létesíthetünk kapcsolatot, segít a pszichés konfliktusok feloldásában. Így abban a problémában is, amit a szülők a gyerekek felé kisugároznak. Jung szerint semmi sem hat annyira a gyermekre, mint szülei meg nem élt élete, az, amit mélyen a tudatalattijukba zárnak. Ezzel szemben a gyerekek az ősök közös kollektív tudatából hoznak mintát.

Jung mellett Piaget is foglalkozott a mandalákban megjelenő egocentrikussággal és azzal, hogy miért nem lehet, vagy csak nehezen lehet más szemszögét átvenni. Piaget svájci gyermekpszichológus, aki az értelem fejlődésének pszichológiája révén a tudás egymást követő struktúráit elemzi, mely egyre elvontabb és általánosabb. Véleménye szerint a cselekvés megelőzi a gondolkodást.

Éppen ezért fontos, hogy ma felhasználjuk önmagunk megismeréséhez a mandalák gyógyító hatását, hiszen minden, ami a szimbólumokban megtalálható, ebben a formában jelenik meg, pl. a tarot 10. kártyájában a sors kereke, az örök körforgás ábrázolása a Yin-Yang ábrájával, minden olyan ábra, amit a centrum felé, a meditáció felé vezet.

A mandalák eme új keletű használata természetesen különbözik a tradicionális kultúrák mandala-tudományától, ahol a mindenség nagy térképének tekintették azt. A geometrikus ábrákat és lótuszvirág szirmokat, valamint mantrákat tartalmazó, s gyakran emberi vagy isteni alakokat megjelenítő képes diagram kitartó szemlélésével a meditáló az ellentétek mélyén rejlő egység, a magasabb szellemi, isteni rend természete fölött elmélkedik. Azonban akár az ókort nézzük, akár napjainkat, a mandala iránytűként segíti az ember külső-belső tájékozódását.

A mandalák használhatósága:

* Misztikus szimbólum
* A természet megbecsülése
* Esztétikum
* Személyiségépítés
* Gyermeknevelés
* Stresszoldás
* Gyógyítás:

o Megoldatlan konfliktusokra
o Lelki egyensúly helyreállítására
o Önbecsülés hiánya ellen
o Kételyek legyőzésére
o Önkontroll megőrzésére
o Levertség ellen
o Agresszivitás, ingerültség leküzdésére
o Pótcselekvések – alkohol, drog, túlmunka stb. – ellen
o Pozitív továbblépés végett

Joan Kellogg, Susanne F.Fincher, Edward Edinger, M. Esther Harding, Francesco Di Leo, Marie-Louise von France behatóan tanulmányozták a mandalák világát és az emberekre gyakorolt hatásait, mint neves jungiánus művészetterapeuták és pszichológusok.

Susanne F.Fincher

 

A világban minden ciklikusan működik, nappal és éjjel, az évszakok váltakozása, ár és apály. A körforgás életünk minden szintjén megfigyelhető.
Néhány ciklus periódusa olyan rövid, hogy nem értelmezhető tudományos eszközökkel, mások pedig annyira hosszúak, hogy távol esik az emberi felfogás mértékétől. Ugyanakkor, az ilyen körök létezésének igazsága mindenhol ott van – elég, ha egy pillantást vetünk, például a természetre, és az évszakok ciklikusságára. Energia, rádióhullámok, hangfrekvenciák mind határozott időközökkel léteznek – periódus/másodperc. Ilyen visszatérő ritmus nélkül az Univerzum kaotikussá válna, de egyértelműen nem ez az oka annak, hogy nem fenntartható a káosz világaként, csupán az Isteni szabályozottság és tökéletesség képes alkalmazni ezt az állandó hatást, és fenntartani az Univerzum harmonikus egyensúlyát az élet és a valóság minden szférájában.

Az ember élete is szerepe szempontjából nem egynemű, hanem bizonyos ciklikusságot mutató folyamat. E ciklikusság legfontosabb meghatározója a születés és halál, továbbá az életkorváltások, az új korcsoportba, új közösségbe vagy a közösség egy új csoportjába való kerülés. A két végpont, a születés és halál is a közösség tagjává válást, valamint a közösségből való kiválást jelenti.

Ugyanez a ciklikusság igaz a lelki életünkre is. Ha nem húzódik mögötte lelki betegség, törvényszerűen számíthatok rá, hogy rosszabb, szomorúbb időszakot egy jobb, vagy vidámabb követ, és fordítva.

Életünk minden részletében megéljük az újból és újból ismétlődő ciklusokat. Akár a napi tevékenységeinket, bioritmusunkat, személyiségfejlődésünket tekintve, akár egy kapcsolat folyamatára vagy lelki fejlődésünkre gondolva.

Az egyéniesedés folyamatában olyan dinamikus kapcsolatot találunk az Én és az ego között, amely a váltakozó közelség és eltávolodás természetes ritmusát mutatja.
Edinger az Én és az ego közötti ritmikus kapcsolatot egy körrel fejezi ki, ahol a kör tetején az Én és az ego szoros kapcsolatban áll. Lefelé haladva a kör jobb oldalán az ego elválik az Éntől, és a kör alján pedig teljesen elidegenedik. Majd a kör baloldalán felfelé indulva újra azt tapasztaljuk, hogy az Én kezd közeledni az egohoz, hogy újra szoros kapcsolatba kerüljön vele.
Az Én és az egó távolléte alatt az ember letörtnek és életidegennek érzi magát, az Én és az ego kapcsolatában pedig erősnek és feltöltődöttnek.
Ezek a folyamatok egész életünkben ciklikusan ismétlődnek.

Belső életünket azok a képek fejezik ki, amelyeket álmodunk, elképzelünk vagy lerajzolunk. A mandalák gyakran tükrözik az Én archetípusát.
Jung, von Franz, Harding és Kellogg érdekes felfedezéseket tettek ezzel kapcsolatban.
Pácienseik mandalarajzaiban az egyéniesedés folyamatait fedezték fel.
Jung individualizációs folyamatról beszél, amit páciensei mandalarajzaiban lát, von Franz viszont már rámutat az egyéniesedési folyamatban készített rajzban megtalálható ismétlődő formákra, alakzatokra. viszont Harding az, aki összeköti az egyéniesedő folyamat egymást követő lépéseit 3 mandalaformával.
Ezeket a kör, mandala,és hermetikus kehely néven említi. Ezek mögött általános motívumok állnak.

Ezeket a kör alakú mandalákat olyan emberek készítették, akiknek az élete válságba került és szerettek volna újra rátalálni a helyes irányra. Ilyenkor megnyugtató hatású a mandala rajzolása. Ez a munka tükrözi a mély-én archetípusának szervezőképességét.
Nem szükséges azonban várnunk a rajzolással a válsághelyzet beálltáig, egész életünkben fenntartható kapcsolatot alakíthatunk ki az Én archetípusával ezzel a módszerrel.
Művészeti terapeutaként Joan Kellogg honosította meg a mandalák használatát.
Több ezer mandalaelemzés után jutott el oda, hogy felállítsa a mandalák Nagy Körének archetípusos szakaszait.
A Nagy Kör 12 mandalaformából áll. Mindegyik forma lényeges szakaszt képvisel a személyiségfejlődés folyamatában. Az ego és az Én közötti dinamikus kapcsolatot tükrözik.
Minden szakasznak meg van a maga feladata és kihívása. Különböző tudatosság és különböző érzések jellemzik.
Minden szakaszban lehetőségünk nyílik a múlt élményeit átdolgozni és harmonizálni a jelen fejlődése érdekében.

1-es szakasz: Űr

Isten tudat
A szellemből az anyagba lépés
A legkorábbi emlékeinket idézi, amiket sejtszinten éltünk meg, és születésünk előttről származik. Mitológiai értelemben azt a pillanatot jelképezi, amikor a sötétség és a világosság, a Jó és a Gonosz, a férfi és a női minőségek elválnak a világban. Azoknak a kettősségeknek a kezdetét jelöli, amelyek színessé teszi az ember életét.
Pszichológiai értelemben véve az anyaméhben lévő magzat tudatállapotára hasonlít.
Kellogg “fehér űrnek” nevezi ezt a szakaszt.
Üdvözülés,öröm, szabadság, szeretet.
A mandalákban a fehér űrt a rajz közepén lévő fehér fény szimbolizálja.
Ebbe a szakaszba érkezést néha úgy élhetjük meg, mintha sötétségbe zuhannánk. Az alvásra hasonlít, az érzelmek a háttérbe szorulnak.
Az egyes szakasz feladatai.: a várakozás,a hit megtartása, bizalom a folyamatban, türelem szegényes teljesítményünkkel szemben.
Az ebben a szakaszban készített mandalák gyakran sötétek vagy teljesen feketék.
Néha egyszerűen fehéren hagyott, vagy nagyon halvány árnyalatokkal színezett körök.
Kevés vagy egyáltalán nincs is bennük forma. Időnként sarki hómezőre is hasonlíthat.
Megjelenik a méhen belüli élet élménye, és ha ezzel kapcsolatban életünk bizonytalan volt különleges mintákat rajzolhatunk.
Találkozhatunk pókháló formával, ami szintén a magzat és anyaméh kapcsolatát jelöli.
Ilyenkor legkorábbi életünket gyógyítjuk.

2-es szakasz: Üdvösség

Ez a szakasz az anyaméhben lévő állapotot szimbolizálja, mint üdvös egységet.

A tudat szétszórt, álmodozó, nem vagyunk tisztában az ego határaival.
Az élmény öröme számít, itt a passzivitás álomszerű tudatállapotának ideje.hiányzik az egyéniségünk.
Nehéz annak ide visszatérni , akinek negatív élményei voltak magzati korában.
Mitológiai értelemben ez a szakasz azt a folyamatot szimbolizálja, mikor az isteni ondószálak arany napfénycseppek formájában az ősi nőiség kék vizébe hullanak.
Az ebben a szakaszban lévő emberek mandaláira a forma hiánya és az elfolyó minták a jellemzőek. Sok egyforma apró, csillagszerű anyag szétszórva, mintha egy akváriumot látnánk növényekkel, halacskákkal. Egy piros folt a nemzőképességet hangsúlyozza.
Kék, sárga, halvány rózsaszínek jellemzik. A színezés kilóghat a körből. A kék sötét árnyalatai a negatív élményeket tükrözik.

3-as szakasz: Labirintus vagy spirál

Isten lélegzete a víz fölött.
Ez a szakasz egy olyan élményt jelképez, mikor a köldökzsinóron át létesítünk kapcsolatot az anyaméhhel, de már azt a folyamatot is, mikor ez elszakad.
A kisbaba elkezd lélegezni, kinyújtózni, az élet felgyorsul. Ebben a szakaszban a tudat éber, intuitív és összpontosított. Az identitás megkezdi elválását a kettes szakasz misztikumától.
Ez annak a folyamatnak a kezdetét jelöli, amelynek során a tudat eléri majd csúcspontját.
Keresés anélkül, hogy tudnánk mit is keresünk. A felfedezés színtere. Valami lényegi vette kezdetét. A világot érdekes, rejtelmekkel telinek találjuk.
A mitológiában a titokzatos utak által összekötött különböző világokat jelképezi.
A Szent Grál kastélyába vezető út, a szörnyeteg belei, a mennybe vezető lépcső és az Élet Fája.
Ezen a szinten ráébredünk szeretteink hiányára, az életünkben felbukkanó személyek, kapcsolatok, események isteni jelentésére.
Ennek a szakasznak a feladata hasonló a sámánéhoz. Az elme, az álmaink, az ihletünk információit érthető, elfogadható, más számára is hasznosítható formába kell öntsük. Egyúttal önmagunkat is létrehozzuk.
A mandalák spirális mintázatot mutatnak, zöld spirálokat, melyek növények burjánzását, szőlőkacsokat idéznek. A mandalát görbe vonalak jellemzik. Mélységet és térbeliséget ábrázolnak. Nem találunk kifejezett középponti mintát.
A színek legtöbbször tavaszi pasztellek.

4-es szakasz: Kezdet

Ez a szakasz a választásaink döntéséből fakad.
Az anya által táplált csecsemőt szimbolizálja, a derengő éntudatot.
Ilyenkor szívesen dédelgetünk magunkban valami újat, fiatalt, lágyságot kifejezőt.
Kapcsolatainkban élvezzük az anya-gyerek állapot pozitív oldalát és könnyen passzívvá és függővé válhatunk.
A vallásos hagyományokban megjelenik ábrázolásként Isten, mint jóságos, védelmező szülő.
A pontozott közepű kör Isten ősi szimbólumát könnyű tápláló női mellnek látni , ami megjelenik a templomok rózsaablakai mintázatában
Ebben a szakaszban fontos, hogy jó szülei legyünk önmagunknak. Vigyázni, pihentetni kell a testünket és az étrendünkre is érdemes odafigyelnünk.
Ez a szakasz pszichológiai értelemben vett gyermekkorunk ideje, ahová érdemes időről- időre visszatérnünk, hogy megújulhassunk.
A mandalarajzokban határozott középpontot találunk. Megjelenhet a vízen lebegő kis csónak mintája vagy a 8-as számjegy , mint a csecsemő és a gyermek kapcsolata.
Gömbölyded vonalak, rózsaszín, levendula és különböző kékek jellemzik.
A Kezdet romantikus időszak, a csecsemőkor fényét varázsolja vissza, mikor úgy trónoltunk édesanyánk ölében, mint a kiskirályok.
Könnyű ebben az állapotban megragadnunk, de tovább kell lépnünk, el kell szakadnunk szüleinktől , hogy elérjük az egyéni tudatosságot.

5-ös szakasz: Céltábla

Az anya negatív oldalának megtapasztalása.
Az alapvető változást tükrözi. A járni tanuló gyermek ellenállását szimbolizálja anyjával szemben. Kellemetlen élmény ,de nélkülözhetetlen, hogy elkezdhessük az elkülönülést.

A szenvedő Én nem érti , miért kell szenvednie. Ebben a szakaszban gyötrő gondolatok kínozzák az embert. Úgy érezzük örökös küzdelemre születtünk. Sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak , dühösnek , paranoiásnak érezzük magunkat, mintha mi lennénk minden kellemetlenség céltáblája. Jellemző a kivetítés.
Megnő a biztonság utáni igényünk, fontossá válnak a formaságok, a megszokások, mert ezek a rend érzetét keltik bennünk.
A világ félelmetesnek látszik. Feladatunk, hogy szembesüljünk félelmeinkkel, lemondjunk a kivetítésről, és feladjuk a csecsemőkor biztonság utáni vágyát.
Ez a folyamat rengeteg energiát igényel, és arra az alkimista által lezárt kehelyre emlékeztet, amelyben addig nő a nyomás, míg szükségszerűen végbe nem megy az átalakulás.
Nehéz erről a szakaszról jót mondanunk, de ezek a feszültségek a fejlődésünket szolgálják.
A mandalák mintázata céltáblára emlékeztet. Gyakran ellentétes élénk színek és minták koncentrikus köreit láthatjuk.

6-os szakasz: Sárkányharc

A belső konfliktus kora.

Az archetípusos szülőket jelképezi.
Lényege az ego elkülönítése a szülők eszmevilágának a mintáitól. A sárkány megölése önmagunk felszabadításának metaforája.
Az anya a kollektív energiák és ösztönök hordozója, az apa saját korának értékeit és hagyományait közvetíti. Ennek a belső munkának az elvégzése határozza meg a valódi szülőkkel fenntartott kapcsolatot. Ez a serdülőkorra jellemző feladat. Az ifjú hős, aki ellopja az istenek tüzét, Dávid és Góliát harca. Véget kell vetnünk a szülőkhöz gyermeki módon való ragaszkodásunknak, és vállalnunk kell önmagunkért és saját életünkért a felelősséget. A harc révén megkérdőjelezhetetlen öntudatra teszünk szert.
Lelkünkben az elidegenedés,a félelem a felajzottság és a boldogság érzései keverednek .
Miközben tudjuk, hogy jó úton haladunk és várjuk a kihívásokat.
A mandalák általában kettéoszlanak, és megjelenik egy harmadik szimbólum is az osztás fölött. Sokszor találkozunk tájképpel. A föld jelképezi az anyát, az ég az apát.
Ezek a mandalák legtöbbször természetes színekkel készülnek. középen osztásvonallal találkozhatunk, amelyik lehet egyenes, de görbe is.

7-es szakasz: A Kör négyszögesítése

Ez a stádium szimbolizálja az önállóságát élvező ego felnőttségének kialakulását.

Tanulunk, szervezünk, szeretünk.
Feloldódnak az előző szakasz ellentétei, visszaadjuk egymásnak a szülőket és tulajdonságaikat egyesítettük önmagunkban. Egyensúly jön létre az apai és anyai erő között. A tudatosság, mint a Nap ragyog. A gondolkodás és a racionalitás kerül előtérbe.
Szexualitásunk a nemiségre összpontosul és készen állunk rá, hogy párunkat megkeressük.
Feladatunk, hogy megtaláljuk lelki társunkat, belekezdjünk életünk művébe, határozzuk el magunkat és induljunk útnak.
A 7-es szakasz a Nagy Kör sarkalatos pontja.
Eddig a Nagy Kör baloldalán kiemelkedő volt az anyával való kapcsolat, nevezzük Matriarchátus oldalnak. Míg a másik oldal a világgal való összekapcsolódásunkat jelzi, nevezzük Patriarchátus oldalnak. A 7-es szakasztól indul a saját értékeink szerint vezetett élet. Fejlődésünk mögött a mély- Én áll, mely arra késztet bennünket, hősiesen , legjobb képességeink szerint szolgáljuk a legnemesebb eszméket.
Mandalaformáinkat a 4 jellemzi. Keresztek, csillagok, négyzetek, négyszirmú virágok.
A formák a férfias /egyenes vonal/ és a nőies /körív/ jelleget egyesítik.
Színeik legtöbbször sárga és arany, ami az ego és a mély ÉN között létrejövő kapcsolat felett érzett örömünket fejezi ki.
Ha ezt a szakaszt elutasítjuk, visszaeshetünk az első Űr szakaszba.

8-as szakasz: Működő Ego

Szimbolizálja az akarni, gondolkozni, alkotni képes ember erejét.

Képviseli a hatékonyan működő egyéniséget. Ebben a szakaszban tudjuk, hogy kik és mik vagyunk. Egyedül sem érezzük magunkat magányosnak. Belevetjük magunkat a valóságba és örömünket leljük a munkánkban. Tudunk csapatban dolgozni és valóra tudjuk váltani elképzeléseinket. Olyan terveket készítünk, amik mások tetszésének is megfelel és hasznát is látják. Hajlamosak vagyunk ebben a szakaszban túlértékelni magunkat. Feladatunk, hogy egyéni céljainkat a szervezetével össze tudjuk hangolni.
Megnő a felelősségérzetünk, és kezünkben tartjuk sorsunk irányítását. Ez a szakasz a patriarchális világ legtermékenyebb időszaka.
A Működő Egohoz a széles terpeszben álló , karját a világra táró ember alakot az 5-ös szám szimbolizálja.
Mandaláinkban ötágú csillagokat, ötszirmú virágokat, négykarú svasztikát találunk, mely forgáspontjával együtt jeleníti meg az 5-ös szám és a mozgás alapelvét, hangsúlyozva az éntudatot, mint az erő és hatékonyság szimbólumát.

9-es szakasz: Kristályosodás

Az alkotó törekvések beteljesítése.

Ez lehet egy vállalkozás létrehozása, gyermekek felnevelése, kertünk megépítése.
Ez nemcsak külső de bensőnk munkálataira is vonatkozik. A gondolataink letisztulnak, felfedezzük a világ az abban elfoglalt helyünket. Gyakran érzünk kielégültséget,, harmóniát, beteljesülést, büszkék vagyunk magunkra. Ez a szakasz a középkorú embert idézi. Fel kell ismernünk, hogy miután munkánkat befejezzük, el kell fogadnunk a természet törvényeit, ami arról szól: hogy minden ami teremtett, el kell , hogy pusztuljon.
A rózsa is hullatni kezdi szirmait azután, hogy teljes pompájában kivirult.
Ennek a szakasznak a feladata, hogy tanuljuk meg élvezni a sikert, anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzá. Az emberi lét legszebb művei is ezen a szinten jöttek létre.
A mindennapi élet mögött húzódó kozmikus rendet szimbolizálják.
Vegyük például az indiai és tibeti rituális mandalákat, melyek nemzedékeket szolgáltak meditációs vezetőként.
Az ebben a szakaszban készült mandalák gyönyörűek, alaposan kidolgozott, szabályos, bonyolult mintákból áll. Négyesnél nagyobb számok fordulnak elő bennük.

Határozott középponttal rendelkeznek, ahonnan különböző alakzatok tartanak a kerület felé. Gyakran találkozunk 8 ágú csillaghoz, virágszirmokhoz hasonló ábrákkal.
Ezek a mandalák nyugodtságot, mozdulatlanságot árasztanak.
Egyensúlyt hoznak létre a racionális és érzelmi energiát árasztó színek között.
A színek gazdagsága jellemzi. Nagy hangsúlyt kapnak a sötét és az élénk őszi színek.

10-es szakasz: a Halál Kapuja

Itt a nyugalomba vonulás ideje.

A ciklus végéhez közeledünk, véget érnek szülői kötelezettségeink, elkészültünk a nagy munkával. Ez az átmeneti vég, az elmozdulás kezdete a pszichikai élet, a valódi mély- én felé. Az ego és a mély-én eltávolodása miatt kiüresedett érzés kerít minket hatalmába. Az élet delelőjén érzett válság levertség, kilátástalanság, áldozattá válás érzéseit kelti bennünk.
Hajlunk a mazochisztikus viselkedésre.
Feladatunk ebben a szakaszban, hogy feladjuk az önmagunkról alkotott elavult elképzeléseinket és nyíljunk meg belső világunk felfedezése előtt.
Tudatára ébredünk a természet örök körforgására és szembesülünk az elmúlás és a halál közeledésével.
Mandaláink ábrái gyakran idézik a keresztrefeszítés keresztjét. A széttöredezés jeleként mandalánk különböző része eltérő színű lehet. Feltűnik az örök körforgást szimbolizáló kerék motívum. Az X-et tartalmazó mandala azt az érzést közvetíti, hogy keresztúthoz érkeztünk. A lefelé mutató háromszög a mélybe szállást jeleníti meg.
Ennek a szakasznak a jellegzetes színei a vörös és a kék sötét árnyalatai.

11-es szakasz: Széttöredezés

A lélek sötét éjszakája.

A világ elveszíti értelmét, saját világunk kezd széthullani. A félelem, zavar, cél elvesztésének ideje. Lelki zavaraink gyakran okoznak émelygést, hasmenést, irtózást a fénytől. Az intuíció elsődlegessé válik. Ez a szakasz bővelkedik az olyan álmokban és látomásokban, ahol halállal, csonkítással, megalázással, lefejezéssel, felbomlással találkozunk.
Feladatunk, hogy nézzünk szembe árnyainkkal és hagyjuk széthullani a korábbi rendet.
Ez a megtisztulás ideje. Ismét át kell élnünk a kitaszítottságot az áldott egységből, ami erőszakkal és agresszióval jár.
Mitológiai értelemben sötét, hatalmas szörnyek laknak ebben az átjáróban, akik felfalnak és szétszaggatnak minket, hogy újra alaktalanságban találjuk magunkat. Csak így fogad be ismét a Nagy Anya. A mélyebb rendbe vetett hitünk segíthet ezen az átmeneten.
E szakasz jellegzetes formái a szeletekre vágott tortára emlékeztetnek, melynek mindegyik szelete más és más színű. A mandalák olykor nélkülöznek minden rendet és összhangot. Nincs középpontjuk, rendezetlen benyomást keltenek. A színhasználat többnyire sötét és zavaros, vagy éppen túl élénk.

12-es szakasz: Transzcendens Elragadottság

A boldog hazatérés.
Az ego új elrendezésben áll össze. Érezzük a magasabb erővel, a mély-énnel fenntartott kapcsolat jelentőségét. Lelki életünk a valódi középpont köré szerveződik.
Ebben a szakaszban eltölt az öröm, a harmónia és hódolat érzése. A fény már nem riaszt, mint az előző szakaszban, hanem boldogan fogadjuk. A világ tökéletességet sugároz. A világ legkisebb részecskéjeként a legjelentősebb alkotóelemének érezzük magunkat.
Ez az alkímia kvintesszenciája.
Felébred a kundalíni kígyó és a csakrákon végigáramlik az energia. A tudat éber, aktív, áradó.
Ennek a szakasznak a feladata, hogy hálásan és alázattal fogadjuk a kegyelem ajándékát a teljes egészében megélt élet gyümölcsét. Vigyük az élmények emlékét, mint izzó magot a sötétségbe, ahol elültetjük az új ciklus számára.
Ez a szakasz lendít előre a Nagy Kör új kezdetéhez.
Mandaláink a fény forrásának tűnnek. Gyakran jelennek meg bennük kelyhek és más edények, amik felfogják a fölülről érkező fényt. Jellegzetes motívumok még a kitárt karú emberek és szárnyaló madarak. A mandala fókusza a legtöbbször a mandala tetejének közelében van. Az ábrák kiléphetnek a körből. A színek a sötét és a világos váltakozásai. Gyakoriak a gyöngyházfényű hatások. A mandalák sugárzó, emelkedett, fenséges benyomást keltenek.

A Nagy Kör mandalái szimbolizálják az egyes szakaszokhoz járuló élményeinket és tapasztalatainkat. Fejlődésünk nem mindig követi szabályosan a Nagy Kört. Van mikor kihagyunk egy szakaszt és van olyan is amikor vissza-visszatérünk egybe.

Van, hogy átlendülünk egyik oldalról a másikra.

Ha több évre visszatekintünk mandaláinkra láthatjuk az általunk bejárt utat.

Amelyik szakasz gyakrabban tűnik fel, abban érezzük magunkat legotthonosabban. Amelyik szakasz hiányzik, az jelezheti, hogy életünkben ott élhettük meg a legtöbb nehézséget.
Mandaláink olyanok, mint a belső világunkra nyíló ablakok. Segítenek , hogy ne tévesszük el az irányt önmagunk megismerésének és személyiségünk fejlődésének kanyargós ösvényein. Segítenek tudatosabban élni, melyben mélyebben megértjük és jobban megbecsüljük az életünk.

Szerző: Csiki-Szász Tímea